Második fejezet – Egy régi barát felbukkanása

(Bella szemszöge)


Jól esett, hogy futhatok, ilyenkor mindig jobb kedvem lesz, felszabadultabb leszek tőle. Ugyanakkor eszembe juttatja, amikor az Ő hátán kapaszkodva élvezhettem ugyanezt.
Felfigyeltem egy szarvascsorda szagára és máris a szag irányába vetettem magam. Miután sikeresen levadásztam őket, leültem egy fa tövébe kicsit „pihenni” – na nem mintha szükségem lenne rá, inkább csak ismét a gondolataimba akartam merülni. Mostanában egyre többször fordult ez elő.
Már éppen indultam volna, amikor hirtelen furcsa zajra, s szagra lettem figyelmes.

- Ez se nem ember, se nem vámpírszag. – gondoltam.

Hitelen egy óriási medve-farkas lépett ki a bokor mögül. Még 300 év után is kiszúrtam ,hogy Jacob az. Pirosas barna bundáját bármikor megismerném. Nem tudom elhinni, hogy őt látom magam előtt. Amint észlelte, nincs veszély, csak én vagyok, gyorsan visszabújt a bokor mögé, visszaváltozott emberi alakjába, majd sietősen hozzám futott és átölelt. Valószínűleg hirtelen támadt ez az ötlete, mert meglepően gyorsan elhúzódott tőlem, majd kíváncsian fürkésző tekintettel nézett rám.

- Szia Jacob!
- Szia Bella! Nagyon hiányoztál. Rég nem láttalak már.

Ne vedd sértésnek, de mit keresel itt, mármint

Forksban?
- Nahát ezt én is kérdezhetném tőled…hogyhogy nem La Push

erdejében futkározol?
- Hát…ez hosszú történet…talán majd kicsit később

elmesélem.
- Az előbbi kérdésedre válaszolva: úgy döntöttem, vissza

kell térnem Forksba. És mivel van egy lányom, neki is

jönnie kellett. Itt az erdő szélén van a házunk

benézhetnél délután, hogy bemutathassalak Nessienek,

mit szólsz hozzá?
- Az remek lenne…és te is elmesélhetnéd merre jártál az

elmúlt 300 évben…Szóval van egy lányod??? – kérdezte

csodálkozva.
- Igen, remek lány… - feleltem mosolyogva.
- Akkor ugorj át később és akkor te is mesélhetnél majd

biztosan rengeteg érdekes dolog történt veled mióta nem

találkoztunk…

Mire ráeszméltem, hogy, mennyi is az idő, már hajnalodott.

- Sajnálom Jacob, de mennem kell, mert el kell vinnem

Nessiet a suliba. Ugorj be délután és folytatjuk,

rendben?
- Rendben.
- Örülök, hogy találkoztunk!
- Én is örülök Bella!
- Szervusz Jacob!
- Szia Bella!

Őrült futásba kezdtem, hogy még azelőtt hazaérjek, mielőtt Nessie felébred, és összeüthessek neki valami – számára - finomságot. Szerencsére még idejében hazaértem. Gyorsan készítettem neki egy kis tojásrántottát, és facsartam narancslevet hozzá. Igaz, hogy nem volt valami étvágygerjesztő számomra az az étel, amit a lányom fogyaszt, de az évek során sikerült beletanulnom, hogy kóstolás nélkül tökéletesre készítsem el neki az ételt. Fáradtan botladozott le a lépcsőn, de azért mosolyogva.

- Jó reggelt anya!
- Jó reggelt kicsim! Jól aludtál?

- Viszonylag jól.

- Készítettem neked reggelit, gyere ülj le, aztán, ha megetted elviszlek a suliba.

- Okés.

Kicsit mintha felcsillant volna a szeme az iskola hallatán. Mivel minden jól ment neki, a tanulással sem volt gondja, és sokat költözködtünk már, az iskolával sem lesz semmi baj. Nem fog nehezére esni semmi sem. Sem a beilleszkedés, sem a barátkozás, sem a tanulás. Más szülő mindig azon aggódik, vajon a gyereke, hogy fog beilleszkedni az új iskolába, lesznek-e barátai, jól megy-e majd neki a tanulás?! Nekem ezzel sosem kellett foglalkoznom hál’istennek.
Hamar odaértünk a suliba. Amint megérkeztünk, Nessie csókot nyomott az arcomra, majd kipattant az autóból, s annyit kiáltott hátra:

"- Viszlát Anya!"
Hazafelé a kocsiban azon morfondíroztam, hogy milyen állást keressek, mert egy idő után furcsa lesz az embereknek ,hogy nem csinálok semmit és mégis van pénzünk. Valójában Nessie nővérének adtam ki magam – ki is hinné el ,hogy az anyja vagyok – úgyhogy olyan munkát kell találnom, ami „diákmunkának” számít. Mondjuk a könyvtárban, emberként úgyis szerettem olvasni. Teszek egy próbát.
Egy idős hölgyet pillantottam meg, amikor beléptem rég nem látott könyvtáramba. Semmit sem változott 300 év alatt. Ugyanolyan szegényes a kínálat, de munkahelynek megteszi.
Odaléptem a hölgyhöz és udvariasan megszólítottam:

- Jó napot!
- Jó napot!
- Most költöztünk a húgommal a városba, és szeretnék

érdeklődni, hogy lenne- e itt számomra valamilyen

munka?
- Itt szeretne dolgozni hölgyem? Nem jár iskolába?
- Nem már végeztem, már leérettségiztem – mire nem jók a

hamisított papírok, kuncogtam magamban – és szeretnék

itt dolgozni, ha van rá lehetőség.
- Jól van aranyom! Akkor töltse ki ezeket a papírokat és

ha gondolja utána kezdhet is.
- Rendben van asszonyom, de nem lehetne, hogy holnap

kezdjek, tudja még nem tudtunk berendezkedni és

szeretném elrendezni a házzal kapcsolatos dolgokat

minél hamarabb.
- Megegyeztünk. Akkor most kitölti ezeket a papírokat, és

holnap reggel nyolcra várom.
- Köszönöm szépen! Hálás vagyok önnek. – rámosolyogtam a

nénire. Nagyon kedves tőle, hogy azonnal állást is

ajánl.

Beadtam a papírokat, megköszöntem még egyszer a segítségét, majd elindultam haza. Boldog voltam ,hogy ezt is elintéztem. Eszembe jutott, hogy Nessienek vacsoráznia is kell valamit, úgyhogy beugrottam a város széli szupermarketbe. Miután ezzel is végeztem – most már tényleg – hazafelé vettem az irányt.
Leparkoltam a ház elé majd miután kiszálltam az autóból megpillantottam Jacobot a lépcsőn…